Túléltem az első napot! Nem is volt olyan szörnyű,mint amilyenre számítottam. Igaz már biztos,hogy nem lehetek népszerű,de ez izgat a legkevésbé. Szereztem három új barátot Ali-t,Toby-t és Nate-et. Nem hittem volna,hogy még ma is vannak olyan nagy film rajongók,mint én,de örömmel látom be,hogy tévedtem. Gyorsan meglátszódott a hierarchia-i sorrend is. Jason a futball csapat kapitánya és barátnője Mona áll a legtetején alattuk pedig az állítólagos barátaik Jackson,Sean,Rebeka és Blair. A többiek a "közép osztály" és mi négyen (Toby,Nate,Ali és én) állunk a legalján. Nem tudom mi szükség van ilyen sorrendekre? Azért kerül valaki a legaljára,mert más,mint a többiek. Miben különbek ők,mint Jason-ék? Talán abban,hogy sokkal okosabbak és normálisabbak. A diákokat leszámítva egész jó a suli. A tanárok kedvesek,mindegyikük örömmel fogadott csak azt nem értem miért kellett az órák elején felállnom és bemutatkoznom ha már mindenki tudta ki vagyok...
"Colin Conrad-nak hívnak Hollywood-ból jöttem eddig oda is jártam egyetemre. Testvéremmel Jamessel élek és később szeretnék a fotózással foglalkozni." kb. ennyi lenne és biztos,hogy mindenki meg is jegyezte ezeket...
Emlékezetőnek: iskola előtti este nem szabad sokáig fenn maradni,mert ha nincsenek Toby-ék az első nap elkések...
- Szia! Biztos te vagy az új diák. Nate vagyok. Ők pedig Ali és Toby.
- Hali!-köszönt Ali vidáman nyilván örült neki,hogy végre valami izgalmas is történik a suliban.
- Sziasztok! Colin vagyok. Nem tudjátok merre van a 204-es terem?-kérdeztem reménykedve,hogy nincs messze,mert 5 percem volt oda érni.
- De add csak ide!-válaszolta Toby,majd ki is kapta a kezemből az órarendem-Média,matek,biosz,fotózástan,irodalom. Mekkora mákod van haver ilyen könnyű napom nem is tudom mióta nem volt.
- Az újaknak kedvezmény jár-válaszoltam nevetve,majd sietve elindultunk a terem felé.
- Itt is volnánk. Nekem is ez az első órám szóval segíthetek ha gondolod-ajánlotta fel Ali amiért örök hálával tartozom neki. Ha Ő nincs simán kicsinálnak ami azért érdekes lett volna az én 74 évemmel...
- Ne oda ne ülj az Sean Mcadams helye.
- És ki az a Sean Mcadams?
- A foci csapat egyik hátvédje Jason legjobb barátja. Öö..Jason a kapitány a suli királya-magyarázta,majd lehajtott fejjel a helyére ült és mutatott nekem is egy üres helyet. Pár perccel később Mrs.Smith is megérkezett. Ő a média tanár. Kedvesen köszöntött,majd az elmaradhatatlan bemutatkozás és kezdődhetett az óra. A kamera mozgásról tanultunk ami szerintem tök izgalmas téma a többiek viszont nem így gondolták. Valaki nyitott szemmel aludt más telefonozott és voltak akik beszélgettek. Nagyon úgy tűnt Ali és én figyelünk csak. Órák után lementünk az ebédlődbe ahol mindenki a klikkeknek megfelelően ült. A foci csapat a stréberek és "plázacicák" . Kíváncsi voltam mi hova ülünk,mert igazából egyikhez sem tartoztunk amikor is elfogott az az érzés amit már évek óta nem éreztem...az éhség. Nem a hamburger vagy fánk iránt hanem valami sokkal rosszabbért: a vérért. Régóta nem voltam emberek között nem tudtam mit kell ilyenkor tenni..Éreztem ahogy a fogam egyre jobban megnő az arcom pedig a felismerhetetlenségik torzul.
- Pillanat ki kell mennem a mosdóba-kértem elnézést a többiektől,majd a választ meg sem várva kirohanatam az ebédlőből. A mosdóba érve egyre jobban kínzott a vér illatta. Ez olyan érzés,mint amikor moziba mész,de nem veszel popcorn-t körülötted pedig mindenki azt eszik érzed az illatát és egyre jobban csábít még végül bele nem kóstolsz csak hát én nem kóstolhattam bele...
- Nem te vagy az új srác?-kérdezte egy hang váratlanul mire megtorpantam arcomat még most sem mutathattam így lefelé bámulva dünnyögtem egy igent- Cső Jason Daren vagyok. Te pedig?
- Colin...Colin Conrad-válaszoltam és próbáltam bejutni egy wc fülkébe.
- Szeva Colin! Látom sikerült megtalálnod a lúzer bandát a suliban. Ha a helyedben lennék nem barátkoznék velük..gyere és ülj inkább hozzánk.
- Köszi,de már elígérkeztem Toby-éknak és nem tudom feltűnt-e de most a mosdóban vagyunk szóval ha nem bánnád kihagynám nagylelkű ajánlatodat.
- Viccesnek hiszed magad? Nézz a szemembe úgy mond kölyök!
Nagy levegőt vettem és próbáltam uralkodni magamon és éreztem ahogy az étvágyam egyre jobban csökken. Hihetetlen boldogság töltött el..sikerült! Uralkodtam magamon és nem faltam fel senkit. Aztán vissza csöppentem a valóságba. Jason lökött egyet rajtam és végre szemtől szembe találtuk egymást.
- Nem akarok veletek ülni! Már megvannak a barátaim akik várnak rám kint-ismételtem meg még egyszer az előző mondandómat mire Jason kirontott a mosdóból...Gondolom nincs hozzá szokva az efféle bánásmódhoz...
Kint már vártak rám és megkérdezték mi volt ez az előbb ugyanis látták kirontani Jason-t.
- Semmi csak megmondtam nem akarok velük ülni,mert már meg van az én társaságom-feleltem egyszerűen és láttam rajtuk hihetetlenül boldogok voltak,hogy valaki nemet mondott a suli királyának.
Nagyon hiányzol Marilyn! Nyugodj Békében!
Utóirat: Örökké a tiéd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése