Miért tud James mindig mindenre rávenni? Soha nem hittem volna,hogy újra beiratkozok az egyetemre..Állítólag így,majd jobban civilizálódok. Én nem hiszek ebben, vámpírrá válásom előtt se voltam valami nyitott így meg még inkább nem. De ahogy te mondtad mindig nézzük a pozitív oldalát a dolgoknak...legalább tanulok új dolgokat a fotózásról.
- Szia Colin! Lehidalok magamtól,milyen szuper ötletem van-kezdte köszönés képen James.
- Hűha akkor kezdhetek félni tudva,hogy milyen zseniális ötleteid szoktak lenni.
- Na most mért vagy ilyen? Még nem is hallottad!
- Lehet nem is kéne...
-Megengednéd,hogy elmondjam?- kérdezte tettetett felháborodással.
- Csak nyugodtan.
- Milyen nagylelkű-miért van az,hogy 10 másodperc leforgása alatt összetudunk veszni?- mivel imádsz fotózni és tanulni is amit soha nem értettem meg..miért nem iratkozol be újra az egyetemre?
- Elment az eszed? Mi van ha még tanítanak azok a tanárok akik engem is tanítottak?-kérdeztem teljes ledöbbenéssel. Tudom,hogy a bátyámnak vannak őrült ötletei,de mind közül ez az egyik legrosszabb.
- Tényleg..hogy ez nem jutott eszembe?Biztosan te is szeretnél tanítani kb. 150 évesen.
- Meglehet-mondtam nevetve.
- Haha marha vicces vagy öcsi..De én komolyan gondoltam. Így legalább kedvenc hobbidat csinálnád a tanulást és nem utolsó sorban kulturálódnál is. Szereznél új barátokat,bulikba járnál és nem csak a szobádban ülnél és merengenél az "élet nagy dolgairól."
- Először is soha nem szoktam buliba menni másodszor nem akarok új barátokat!- feleltem,majd elindultam a szobámba remélve,hogy James békén hagy. Hogy is jutott ilyen az eszembe? Bátyám sajnos addig piszkál még bele nem egyezek.
- Most fogsz! Juj mikor látott ez a szoba egy takarítónőt? Nem gondolod,hogy kicsit koszos?-kérdezte belépve és fintorogva végig húzta ujját az éjjeli szekrényen amit szinte már teljesen belepett a por. Jó tény,hogy nem vagyok a takarítók gyöngye,de igenis szoktam porszívózni esetleg felmosni!
- Hagyjál már nem megyek iskolába és ha ennyire zavar takaríts ki!
- Ki is fogok HA beiratkozol! Kössünk egyességet! Te suliba jársz én takarítok. Na? Kihagyhatatlan ajánlat.
Egy kis habozással,de bele egyeztem. Talán tényleg jót tesz az "új" környezet és persze a tisztaság..
- Jó, legyen.
- Igeen! Akkor délután el is megyünk addig kerítsd elő a személyid,néhány papírt és ami még kell-mondta,majd megakadt a szeme a házad kulcsán amit átváltozásunk után mentettem meg- nem hiszem el,hogy ez még mindig meg van-mondta és közelebbről is megvizsgálta.
- Miért ne lenne? Minden meg van amit akkor hoztam el..
- Tudom csak..furcsa hányszor nyitottuk ki azt az ajtót..Hihetetlen.
- Az. Átváltozásunk után ahogy felébredtem rögtön oda mentem. Már nem volt ott senki. Viszont minden ugyanúgy volt ahogy Marilyn hagyta. A jegyzetei,naplója,könyvei,ékszerei..még az ágyat se csinálták meg.Leborultam oda és csak sírtam azt hajtogatva,hogy az én hibám ,ha előbb oda érek meg tudom menteni. Nem lett volna szabad elhagynom.
- Colin nem a te hibád volt! Tudom sokáig téged hibáztattalak amiért vámpír lettem,de már belátom,hogy ez nem így van. Önakaratomból mentem veled oda,hogy megvédjelek ha valami baj lenne egyikünk sem tudhatta,hogy valakinél puska van..sokszor kívántam bárcsak Louis ne talált volna ránk,ha nem ad a véréből mi is meghalunk.
- Talán ennek így kellett lennie.. talán Marilyn is így akarná. Soha nem tudta volna elviselni,hogy mi is meghaltunk. De James ha abban reménykedsz,hogy,majd az egyetemen bele szeretek valakibe...
- Eszem ágában sincs valakit rád erőltetni csak azt szeretném ha újra emberek közt lennél ha egy kicsit megfeledkeznél a múltról és nem rágnád folyton ezen magad!
- Köszönöm!-mondtam tényleg őszintén hálásan.
2 órával később
Semmit sem változott az egyetem. Ugyanaz a csúcsosodó épület,megkopott barna szín, omladozó falak ,roskadozó padok és évek óta nem locsolt növények. Ahogy beléptünk az ajtón ami még mindig azt az idegesítő nyikorgó hangot adja ki John F. Kennedy életnagyságú portréjával találtuk szembe magunkat. A fotó 1961-ben készült amikor az Egyesült Államok elnöke lett és az egyik ide járó diák készítette,megtisztelő.. A titkárság felé menet eszembe jutott pár csínytevésünk pl: az ajtó fölé egy vízzel teli lufit erősítettünk aminek Nick az egyik barátunk fején kellett volna landolnia...e helyett az igazgató helyettes nyakába zúdult az egész. Szerencsére soha sem tudták meg ki volt a tettes. Régi szép emlékek..A titkárihoz érve kicsit ideges lettem. Mért hagyom,hogy ilyeneket tegyen velem?
- Jó napot kívánok. Miben segíthetek?-kérdezte az iskola jegyzője
- Jó napot! James Conrad vagyok Ő pedig az öcsém Colin. Szeretném beíratni.
- Oh hogyne önök azok akik délelőtt telefonáltak! Rose Clark vagyok. A szüleik nem jöttek önökkel?
- A szüleink meghaltak pár évvel ezelőtt- feleltem és egy kis szomorúságot erőltettem magamra.
- Elnézést,nagyon sajnálom-felelte zavartan.
- Én vagyok a hivatalos gyámja-mondta James.
- Értem. Kérem ezeket töltsék ki-nyomott a kezünkbe pár darab papírt,majd fogadta a mögöttünk álló hölgyet. Egyszerű kérdések voltak rajta: mi neve,honnan jött,milyen szakot szeretne választani stb.. vissza érve Mrs. Clark egy órarendet nyomott a kezembe,egy térképet az iskoláról és búcsúzásként egy belépő kártyát. Hogy arra minek van szükség?
- Szóval Colin holnap 8 órára szeretettel várunk.
- Köszönjük! Viszontlátásra!-köszöntünk el és elindultunk haza.
- Látod nem is lesz olyan szörnyű! Újra Laguna Beach-i diák vagy!-mondta James mosolyogva. Remélem igaza lesz...mindenben.
Hiányzol Marilyn!
Utóirat: Örökké a tiéd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése