Ma reggel arra ébredtem,hogy James a bátyám az egyik kedvenc dalodat énekli ami hát az Ő hangjával elég borzasztóan hangzott. Amint lementem hozzá,hogy elhallgattassam egy plakátot adott a kezembe ami egy filmestről szólt a közeli kávézóban méghozzá nem is akármilyen filmről ... Kallódó emberekről. Mintha csak tegnap lett volna annak a filmnek a készítése...Tudom azt mondtad ez az egyik legjobb alakításod,de én nem szívesen emlékszem vissza rá hisz ez volt az utolsó film amiben szerepeltél. James-nek mégis sikerült meggyőznie,hogy elmenjünk rá:
- Reggelt tesó! Nézd csak mit fújt erre a szél ma reggel! Kallódó emberek 8-kor a Karmában. Na mit mondasz melyik ingemet vegyem fel?
- Nem megyünk el rá! Felejtsd is el!
- Ugyan ne már. Az egész város az "éjszaka démonjait" keresi nekünk is ki kell néha mozdulni!- igen sajnos a város rákapott a vámpírokra néhány furcsa gyilkossági eset után amit ki más mint az én szeretett bátyám követett el. Próbálom vissza fogni,de még mindig haragszik rám amiért Ő is átváltozott azon a bizonyos 1962-es éjszakán... Soha nem akart örök életet, nem akart halhatatlan lenni és legyőzhetetlen. Ő egy csendes,nyugodt életre vágyott amit miattam nem kapott meg...
- Rendben,menjünk. De figyelmeztetlek ha elkap a sírógörcs és az egész város úgy fog látni az a te lelkeden szárad!
- Haha. Neked is jót tenne egy kis emberi vér. Nem félsz,hogy a nyuszik egyszer vissza támadnak?
- Gúnyolódj csak,de nem tartom jó dolognak ártatlan emberek legyilkolását.
- Nem? Komolyan? Akkor '62-ben minek tartottad?- tudtam,hogy ezt még felhozza. Miután meghaltál és én átváltoztam a biztonságot kerestem. Mindenki aki hasonlított rád megöltem. Soha nem szerettem más nőt és soha nem is fogok! Ez így ment majdnem 20 évig mikor is találkoztam Jane-el aki segített leszokni erről az életről és jó útra térített. Lehet a bátyám ezt badarságnak tekinti szerintem ez így van rendjén..
- Hosszú idő telt el azóta meddig akarod ezt még felhozni?
- Oh csak addig amíg vissza nem térsz a régi kerékvágásba.
- Próbálkozz csak James. De az az énem már nem létezik hosszú idő óta!
- Na majd meglátjuk!- mondta egy gúnyos mosoly kíséretében. Sajnos ez a mosoly mindig azt jelenti,hogy készül valamire..
A Karmába érve rengetegen gyűltek össze. Jó volt azt látni,hogy az emberek nem felejtenek..Tudtam nem lesz könnyű végig nézni főleg úgy,hogy már a főcímdalnál elfogott a hiányérzet,csak most...százszor erősebben. Vissza gondolva a forgatásra nagyszerűen szórakoztunk nem igaz? Megtanultál lovagolni,cowboy módra befogni egy vad lovat és egy pár trükköt is. Ha arra a jelenetre gondolok amikor az idegbajos nőt kellett játszanod mai napig elfog a nevetés. Még szerencse,hogy nem gyakran vesztünk össze...Miután vége lett a filmnek (nagy dicséret,hogy csak otthon sírtam el magam) James-től egy nem várt ajándékot kaptam. A nyakláncodat amit még én adtam neked a 36. születésnapod alkalmából. Nem hittem volna,hogy valaha újra látom. Semmit sem változott. Ugyanolyan szépen csillog,mint amikor viselted! Most is olvasható a belevésett szöveg "Örökké M+C" Örökké Marilyn!
Otthon aztán nem bírtam tovább. Elővettem újra a leveleket amiket halálod után írtam és utolsó közös képünket bámulva felolvastam azokat. Tudom ha valakinek elmondanám,hogy mindennap írok neked bolondnak nézne. De nem tehetek mást iszonyatosan hiányzol és csak remélni tudom Te is olvasod őket mindennap. Szeretlek! Nyugodj Békében!
Utóirat: Örökké a tiéd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése