James egyre erősebben próbál rávenni az emberi vér ivására. Nem tehetem meg,hogy engedek a kísértésnek ha újra iszom nem leszek ura önmagamnak. Képtelen lennék elviselni még egy ártatlan ember halálát. Könnyebb lenne az örökkévalóság emberi vérrel, egyszerűen csak kikapcsolhatnám a fájdalmat,az érzéseimet,de nem akarom. 49 éve próbálok újra ember lenni és ebben a fájdalom segít. A hiányérzet amit mindmáig érzek irántad. Mindennap lejátszom újra és újra a halálod napját,hogy ne törjön felszínre az az énem aki valójában vagyok,de félek egy nap már nem tudom,majd uralni a tetteimet és valakinek baja esik. James ezt nevezi önsajnálatnak.. Lehet,hogy igaza van,de akkor sem fogok engedni neki!
- Colin mivel én olyan oda adó és jó testvér vagyok hoztam neked egy kis ajándékot- mondta és oda dobta hozzám a vérrel teli tasakot.
- Mi ez?
- Egy kis AB pozitív régi kedvenced nem emlékszel?
- Élvezed?
- Ugyan mit tesó?- kérdezte a megszokott gúnyos mosolyával.
- Azt,hogy belépsz a világomba,kísértésbe hozol a vér iránt megpróbálod tönkre tenni az életem mindezt 1962-ben történtek miatt.
- Jaj ne már Colin! Ami megtörtént azon már nem lehet változtatni. Rég túl vagyok az "ezt tetted velem örök bosszú" korszakomon. De látom,hogy szenvedsz. Próbálok segíteni,felejteni testvér!
- Mi van ha nem akarok felejteni?
- Akkor bolond vagy öcsi. A múltat nem lehet megváltoztatni annyit tudunk tenni,hogy elfogadjuk,feldolgozzuk és tovább lépünk! Nehéz tudom iszonyú nehéz,de hidd el Marilyn is ezt akarná,hogy tovább lépj!- igaza van,mint mindig. Tudom,hogy csak segíteni akar és igazakat mond,de félek elengedni téged- Nem azt mondom,hogy felejtsd el isten őrizz! De nem szerethetsz örök életedben egyetlen nőt! Colin a tovább lépés nem azt jelenti,hogy elfelejted csak azt,hogy elengeded! A szívedben és emlékeidben mindig ott lesz veled,bármit teszel eszedbe fog jutni,de már nem bűntudatként jut,majd eszedbe hanem egy gyönyörű nőként aki tiszta szívéből szeretett és te is őt az utolsó pillanatig!- rezzenéstelen arccal néztem rá. Ha le akarná tagadni,hogy a testvérem nem tudná, nem csak a külsőségek miatt hanem,mert szinte olvas a gondolataimban. A lelkem mélyén mindig is tudtam ezeket a dolgokat csak féltem beismerni. Ő tudta és pont ezért mondta el szemtől-szembe.
- Lehet-feleltem végül.
-Lehet? Biztos! Csak próbáld meg! Könnyebb lenne,de ha nem hát nem- kikapta kezemből a tasakot és megitta- Majd szólj ha készen állsz rá,de ne feledd nem leszek öröké melletted! Fogalmam sincs mennyi idő kell neked ahhoz,hogy elfogadd azt a tényt,hogy már nincs itt és ez NEM a te hibád. Ha 49 év nem elég sajnálom többet nem tudok tenni- zárta le a beszélgetésünk és elment. Ki tudja hova? Talán kiirtani az egész várost vagy csak egy ember életét... James sosem lesz az akiről ma beszélt hiszen még Ő sem lépett túl a múlton. Nem tudja elfelejteni a tényt,hogy csalódást okozott apánknak és mindenkinek akit szeretett mindezt miattam,mert ha nem hagylak el azon az éjszakán akkor ma is itt lehetnél velem és boldogan élnénk. Nagyon hiányzol! Nyugodj Békében!
Utóirat: Örökké a tiéd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése